Major Klára
Major KláraTanulmányaim során ismerkedtem meg a mediáció módszerével, amit rendkívül életszerűnek és hihetetlenül eredményesnek találtam.Bővebben
Horváth Ida
Horváth IdaTanárként indultam, az ELTE magyar - pedagógia szakán szereztem első diplomáimat, majd fontosnak éreztem a látókör tágítását, következett a szociológia. Ám a középpontban mindig ott maradt a gyerek, és miután ő soha nem önmagában létezik, az őt körülvevő család.
Bővebben

Esetek

1. Mindketten nagyon szépek és okosak voltak,

egyformán a harmincas éveik elején jártak. Az első mediációs találkozóra határozott szándékkal jöttek: válnak. Bár eltökéltek voltak abban, hogy külön folytatják az életüket, de... Épp ezért kérték a mediációt. Mert tudták, közös gyermekük egész életükben összeköti őket, és meg akarták őrizni azt az egymás iránti tiszteletüket, amely a szerelem múltán is megmaradt. Tehát jól akartak válni, de még nem voltak képesek arra, hogy sírás, kiborulás, indulat, fájdalom nélkül beszéljék meg egymással mindazt, ami ebben az élethelyzetben elkerülhetetlen. Valójában azt sem tudták, mi az, amit ilyenkor végig szükséges venniük. Próbálták sokféleképpen, de mindig kudarcba fulladt. Szerencsére volt olyan a környezetükben, aki mediátorokhoz irányította őket. Néhány ülés alatt létrejött a megállapodás mindabban, ami fontos volt nekik: az anyagiakban, a kislányuk életének részleteiben. Nyugodtan engedtük el őket, mert nem csupán egy rövid és formális per elé néztek így, hanem mintát és praxist kaptak abban is, hogyan lehet konfliktusokat rendezni, megoldani, sőt azt is kipróbálták, mennyivel gördülékenyebb és fájdalommentesebb ezen túl lenni, ha mediátor szakember vezetésével történik.

2. Egy évvel a válóper lezárulása után keresett fel Ágnes.

Gyorsan, közös megegyezéssel lezajlott perről mesélt, amelyet a férj kezdeményezett a belépő "harmadik" miatt. Ágnes nem látta értelmét a küzdelemnek, mindenbe beleegyezett. Szétválásuk után az elmaradt egyeztetések minden következménye nyilvánvalóvá vált. Elsősorban a gyerekükkel való kapcsolattartás akadozott, mert hiányzott a részletes, mindenre kiterjedő megállapodás, hiszen ez jelentené a garanciát arra, hogy működőképes hétköznapokat kapjanak a volt házastársak. De a válás idején nem voltak "tárgyalóképes" lelkiállapotban, a sérelmeik akadályozták őket. A férj, Balázs bevonásakor kiderült, az elhamarkodottságot nemcsak a megállapodás bánta, hanem ő maga is. Elmaradt az új kapcsolattól annyira várt eufória, nemhogy csak a varázs illant el, hanem az árnyoldalak is nyilvánvalóvá váltak. A mediáció lehetőséget kínált a tisztázásra, és tökéletesen képessé tette őket a kapcsolatuk normalizálására – bár újbóli egymásra találásukat nem hozta, pedig Balázs abban nagyon reménykedett. Ám a mediáció segített a múlt feldolgozásában, a jövő a mindennapokat érintő aprólékos megtervezésében, ennek aminek egyik legnagyobb nyertese a kamasz fiuk lett.

3. Három éve zajlott a válóper

és immár egy éve nem beszéltek egymással. A kislányt kéthetente az óvodából vitte el a papa, már amikor megkapta. Még mindig képtelenek voltak a vagyonról megállapodni, a kapcsolattartás újra és újra felbukkanó problémái pedig felemésztették a maradék energiájukat is. Kislányuk abban az évben ment volna iskolába, ám az óvoda az állandósult magatartásproblémák miatt ezt nem javasolta. Gyermekpszichológushoz kerültek, aki a mediáció intézményére hívta fel a figyelmüket, azt tanácsolván, próbálják mielőbb rendezni kettejük ügyét, és meglátják, csodák-csodájára rögtön meg fognak szűnni a gyermekkel kapcsolatos gondok. "Rájöttem, hogy kicsúszott a kezemből a saját életem", mondta az asszony, amikor leült a volt férjjel szemben a mediátorok kérdéseire várva. Új párja egyiküknek sem volt, minden idejüket lekötötte egymás „marása”. Amit három év pereskedés alatt nem voltak képesek rendezni, azt a mediációban két hónap alatt megoldottuk: találkozásaink végeredménye a minden részletre kiterjedő megállapodás lett. Köszönhetően annak, hogy a régi sérelmeik tisztázása után képessé váltak az érdemi, hatékony, eredményre vezető kommunikációra, amiről azt hitték, már nem is létezik – kettejük között biztosan nem.

4. Párkapcsolati probléma vagy válás?

Egy mediáció kezdetén ez nehezen megválaszolható kérdés. "Mondja, ilyenek miatt válnak el az emberek?" - kérdezte egyszer egy férfi. A kérdésre persze csak ők maguk adhatják meg a választ. Így volt ez annak a párnak az esetében is, ahol az utóbbi évek gyökeres változást hoztak az életükbe. Megszaladt nekik, ahogy ezt mondani szokták: új ház, új autók és egyre jobbak, új kedvtelések, síelések télen és váltott tengerek nyáron. A még mindig fiatal asszony a gyerekekkel otthon maradt, a férfi körül zsongott az élet. És persze feltűntek a szép és habos kolléganők, az asszony beleremegett minden sms-be. Szemrehányások, dacok, kibeszéletlenségek, félreértések és egyre hangosabb szóváltások követték egymást. "Ilyenek miatt válnak az emberek?" Sajnos, megerősíthetjük, gyakran igen. Elhamarkodottan és feleslegesen – pedig segítség lenne: párkapcsolati mediációnak hívják. Velük és köztük azonban minden rendbe jött. Sok munkájuk volt benne, keményen megdolgoztak az eredményért. Viszont azóta ők küldik hozzánk a legtöbb új klienst.

5. Közös megegyezéssel,

több mint két évtized házasság után váltak el. A férfi hosszú évek óta egy másik városban, új családban élt, és két, azóta felnőtt gyermekük pedig szerte az országban. Szülők és gyerekeik között a találkozások egyre ritkultak, és sosem végződtek jól. Örök gond volt, hogy egy-egy fontos eseményen ki és milyen társaságban jelenhet meg: így aztán, hogy ne legyen ebből újabb feszültség, inkább vagy egyikük, vagy másikuk nem ment el a ballagásra, a diplomaosztásra. A nagyobbik lány esküvője előtt döntő lépést javasolt az édesanya az egész családnak: szánják rá magukat a családi mediációra, amikor végre elmondhatják a gyerekeik előtt is, hogyan is volt a múlt, hogyan is volt a válás. Ekkor beszélhették ki magukból a hajdani kisgyerekek is a régi fájdalmaikat. A múlt helyretétele után valódi örömszülőkként álltak a lányuk mögött az esküvőn – ki-ki a saját párjával, és persze a gyermekeik társaságában. A pillanat történelminek volt nevezhető, a fényképeket mindenestre igazi büszkeséggel mutatták az utánkövetés találkozóján.

6. A harmincas éveik közepén járó házaspár

egy hideg, havas, januári napon keresett fel minket. Válni akartak, de a közösen felkért ügyvéd első lépésnek – nagyon előrelátóan - mediátort javasolt. Tapasztalatunk már több éve, hogy a karácsonyi ünnepek utáni időszak „főszezon” a válópereknél. A felturbózott várakozás, hogy miszerint az ünnep majd mindent felold, fiaskóval végződik. Aztán ekkor jönnek az elmaradhatatlan újévi fogadalmak, a szent elhatározások al gyökeres változtatási szándékokról, amelyek aztán annál nagyobb csalódásokhoz vezetnek. Így történt ez Tamás és Mária is esetében is. Hirtelen támadt szerelemből, gyors elhatározással, igen ifjan kötöttek házasságot, így egymás valódi megismerése a mézeshetek utánra tolódott. A tapasztalatlanság, a másik igazi felfedezése, hibáinak számbavétele, a kompromisszum képtelenesége nehezítette a mindennapokat. Valójában mára, párkapcsolatuk összeomlásának idejére látták át, hogy kik ők, mire képesek, és mit akarnak. Egyet tudtak csak egészen biztosan, hogy így nem megy tovább, de egymással volt a legnehezebb erről szót váltani. Tarsolyukban 15 évet, két gyermeket, tengernyi csalódottságot hordoztak... Innen indultunk, és sok nehéz, kiborulást, de örömkönnyeket is hozó ülés után a folytatás mellett döntöttek. Megfontoltan, feldolgozva, megértve a múltat, és látván a jövőre a biztosítékot. Felnőtté érve, felelősséget vállaló családapa lettem, – ahogy a végén Tamás fogalmazott.
Azóta megszületett a harmadik gyerek.