Major Klára
Tanulmányaim során ismerkedtem meg a mediáció módszerével, amit rendkívül életszerűnek és hihetetlenül eredményesnek találtam.Bővebben
Horváth Ida
Tanárként indultam, az ELTE magyar - pedagógia szakán szereztem első diplomáimat, majd fontosnak éreztem a látókör tágítását, következett a szociológia. Ám a középpontban mindig ott maradt a gyerek, és miután ő soha nem önmagában létezik, az őt körülvevő család. Bővebben
A mediáció története
|
Amerikában, ill. számtalan európai országban kötelező, de min. ajánlott a perek előtt/helyett/mellett a mediációs eljárás alkalmazása. Ennek oka nemcsak a bíróságok leterheltségének csökkentésében keresendő, hanem a bírósági ítéletek betartottságának rendkívül rossz hatásfokában. A mediációnál az érintett felek maguk dönthetik el, mi számukra a legjobb megoldás - ezáltal nem külső személy/bíróság határozza meg azt. Amerikában már 1930-ban munkajogi és szakszervezeti vitákban használják a mediációt. 1950-es években a II. világháború után szintén Amerikában a békéltetés új technikái jelennek meg a gyakorlatban, mert megnő az emberek igénye a demokráciára, a kommunikációra, képesek és hajlandóak a konfliktusokat megbeszélni akár a közvetítő, a mediátor segítségével. Az újdonság a bírósági eljárásokkal szemben az, hogy az érintettek a megoldás megtalálásának, és a megegyezés részleteinek kidolgozásában aktív szerepet kapnak, ezáltal a véleményüknek hangot adhatnak, érdekeiket érvényesíthetik - így a megszületendő megállapodást betartják. 1970-es évektől elsősorban Amerikában, majd Nagy-Britanniában családi és válóperes ügyeknél kezdik alkalmazni. Ezután kezd általánosan elterjedni Európában. 1984. Németország - a Belügyminisztérium rendeletben szabályozza fiatalkorúak esetében az áldozat és elkövető közötti béke helyreállításának érdekében a mediáció alkalmazásának megfontolását. 1985. Skócia - a jogi út helyett a mediációt részesítik előnyben minden kisebb súlyú bűncselekmény esetében. 1985. Ausztrália - Sydneyben már 23 nyelven adnak mediációt az ott élő számtalan kisebbség számára. Az esetek 80%-a 1 hónapon belül megoldódik. 1991. Norvégia - a hosszas peres eljárások helyett a szülőknek bíróságon kívül kell megállapodásra jutniuk a gyermekeik ügyével kapcsolatban. Azoktól, akik akár évekkel később is megszegik, vagy nem tartják be az egyezséget, megvonhatják a gyermekgondozási jogot. 1995. Anglia - az angol kormány javasolja a mediáció bevezetését válási ügyekben. A mediáció még ebben az évben bekerül a családjogi törvénybe. Eszerint a válás folyamata kötelezően mediációval kezdődik a szigetországban. Magyarországon 1994-ben törvény születik a választottbíráskodásról „Felek meghatározott, akár szerződéses, akár szerződésen kívüli jogviszonyukból keletkezett vagy keletkező vitájukat választottbíróság elé terjeszthetik.” 1996-ban létrejön a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat, ahol képzett mediátorok segítik a hozzájuk fordulókat, mert jogszabály írja elő, hogy munkaügyi és fogyasztóvédelmi vitákban a kérdést először mediáció segítségével kell megpróbálni megoldani. 1997-ben megszületik az 149/1997 (IX. 10.) sz. kormányrendelet, amely szerint a minden településen kötelezően létrejövő gyermekjóléti szolgálatokban rendkívül fontos szerepe lehet a mediációnak a szülő–gyerek, szülő-szülő és szülő-iskola-gyerek típusú konfliktusok rendezésében. Ugyanebben az évben a fogyasztóvédelemről szóló 1997.CLV. törvény célul tűzi ki a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy (fogyasztói jogvita) egyezségen alapuló rendezésének megkísérlését. 2000-ben az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló, CXVI.törvény szerint vitás esetekben mind a kórházaknak, mind pedig a betegeknek törekedniük kell (lehet) a békés, azaz a peren kívüli megegyezésre a közvetítői tanácsok segítségével. A páciensek minden megyében a helyi igazságügyi orvos szakértői kamarán keresztül kérhetik a közreműködésüket, ill. a kórházak betegjogi képviselőinek kötelessége tájékoztatni a betegeket a közvetítő tanácsokról. 2002. évi LV. törvény kimondja, hogy a személyi és vagyoni jogokkal kapcsolatban felmerült polgári jogviták bíróságon kívüli rendezésének elősegítése érdekében támogatja a közvetítői tevékenységet. A közvetítés e törvény alapján lefolytatott sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás. A 2003-ban megszülető 3/2003. (III.13) IM rendelet meghatározza a közvetítői névjegyzéknek az Igazságügyi Minisztérium általi vezetését, a névjegyzékbe történő felvétel és törlés feltételeit. A kinevezés joga a mindenkori igazságügy miniszteré. 2007. január elsejétől a 2006. évi CXXIII. törvény alapján büntetőügyekben alkalmazható a közvetítői tevékenység, azaz a mediáció - ha ebbe az eljárásba mindkét fél beleegyezett. Ez azt jelenti, hogy kisebb súlyú (3, ill. 5 év alatti büntetéssel sújtható) bűncselekmények esetében az elkövető mentesül a büntetés alól, vagy mérséklődik a büntetése, ha megtéríti, vagy valamilyen módon jóváteszi a kárt. | |